Köszöntelek az oldalamon, Marosvölgyiné Rákócza Brigitta vagyok.

Gyermekkorom óta kutyákkal élek, és mindegyik kis barátom a család teljes jogú tagja volt.

Ma sincs ez másképp, három gyönyörű kutya nyüzsög körülöttem a nap minden percében. Maxi, a keverék öreglány, Iván, az orosz fekete terrier és Erik, a skót terrier lesik minden mozdulatomat. Igyekeznek láb alatt lenni, hogy egy simogatással többet zsebeljenek be a másiknál. Cserébe próbálok a legjobb gazdi lenni a világon, bár az Ő rajongásukat nem lehet túlszárnyalni.

Érettségi után 1997-ben a ˝kutyázás˝ hivatásommá vált, vakvezető kutyák kiképzésével kezdtem foglalkozni, illetve csoportos gazdis kiképzéseket tartottam Csepelen. Később nagyon értékes tapasztalatokat szereztem egyéb háziállatok tartásában is, az egyik legnagyobb állateledel áruházlánc munkatársaként.

A kutyakozmetika felé Iván kutyám miatt fordultam. Ahogy cseperedett, úgy be kellett látnom, hogy egy orosz fekete terrier ápolása igazi kihívás egy átlagos gazdinak. Többet akartam tudni a szakszerű szőrápolásról és magával ragadott a szakma. A kutyakozmetikában találtam meg a hivatásomat, mely számomra nem egyszerű munka, hanem az életem! Ha szükséged van türelmes és hozzáértő kozmetikusra, kutya neveléssel és etetéssel kapcsolatos tanácsra, akkor várlak szeretettel Csepelen Téged és Kedvencedet!

 

2011 májusában Maxikától el kellett búcsúznunk, 15 éves volt. Hatalmas űrt hagyott maga után. Iván és Erik bearanyozta öreg napjait. A kölykök beköltözése után éveket fiatalodott, mintha új erőre kapott volna. Remélem Ő is úgy gondolja, hogy jó gazdija voltam. Nagyon hiányzik! Üres lett a ház nélküle, mert mindig ő volt az ügyeletes bajkeverő.

 

 

Nemrég küldött nekünk odafentről utánpótlást!...

 

Ömert a kozmetikába hozta lenyíratni a tulajdonosa. Sajnos kopaszra kellett nyírni és állatorvosra is szüksége volt, így csatlakozott a Marosvölgyi családhoz – hozzánk! Égetnivaló… de imádjuk. Ma már jól érzi magát, örül, hogy vannak társai és mindent megkap, amit csak akar, de nem nagyon érti, miért van szükség az állandó fésülgetésre. Ha felteszem a kozmetikai asztalra, hatalmasakat sóhajt, hirtelen ezer más fontosabb dolga akad… az ő részéről köszöni, de a kutyakozmetika háromévente elég, ő nem azért költözött hozzánk, hogy „tupírozzuk”. Remélem, hamarosan földig érő szőre lesz, hiszen mégiscsak egy bichon havanese! Addig is dolgozunk rajta, hogy szeressen ő is szép lenni, ahogyan Erik és Iván is!